A júliusi forróság megérlelte az első gabonaféléket, amelyekkel elkezdődhet a betakarítás. Falunk határában gazdálkodó családi vállalkozás munkáját örökítettem meg pár képpel. A 9 hektáron művelt földben árpát vetettek, de a fagykár miatt nem számítottak jó termésre. Az időjárás mindig is a legfontosabb befolyásoló tényező a mezőgazdaságban.
Régen talán mégfontosabb volt az időjárás, mint a mostani, gépiesített világban. Az aratás 60-70 évvel ezelőtt nagy összefogást igényelt, és kézi erővel történt a munkálatok majdnem teljes egésze. A betakarítás idején használt eszközöket megáldatták, a munka megkezdése előtt kinn a földön imádkoztak a bőséges termésért. Általában a családok, rokonok összefogtak, és egymásnak segítve takarították be az éppen aktuális gabonát. Férfiak arattak, a nők kévét kötöttek.
Azután ezeket a kévéket lovaskocsin behordták az adott gazda házához, ahol a falu cséplőgépén kiverették a szemet. Mindenkinek meg volt a feladata, ki adagolt ki elszedett. A kihulló szalmát kazalba rakták.
Nagyon erősen poros munka volt, de aki kibírta vakaródzás nélkül, az egy idő után már nem is érezte a por csípő hatását.
A cséplőgépet egy fő kezelte folyamatosan, és ő irányította az éppen aktuális családtagokat, hogy mit és hogyan kell csinálni. Az évek során kialakult mindenhol, hogy kinek mi a szerepe az aratásban.
Gyerekek bizonyára élvezték a cséplőgép megmászását, ugyanakkor kemény munka folyt részükről is.
Amikor egy család földjén végeztek, behordták a gabonát, és kicsépelték. A szalmát kazlakba hordták.
Kemény és fárasztó munka volt ez. Napokig eltartott egypár hektár levágása, cséplése, kazlazása. Sok ember munkáját igényelte, de ugyanakkor közösségépítő szerepe is volt. Aratás jó kedvben zajlott. Aratás végeztével pedig mulattak megünnepelték a bőséges termést, sikeres betakarítást.
Manapság, teljesen gépesített a termény betakarítás. Hatékonyabb, gyorsabb, és kevesebb ember munkáját veszi igényben. Régen minden család gazdálkodott, korunkban viszont csak pár gazda műveli azokat a földeket amelyen egykoron elődeink izzasztó munkával gazdálkodtak.
Modern arató-cséplő gép Várkesző földjein.
A széles vágóasztal 5-6 ember munkáját pótolja.
Nagyon gyorsan végig ér a dübörgő aratógép.
A zárt légkondicionált fülke kényelmesebbé teszi a munkavégzést.
Porfelhő a frissen vágott tarlón.
A szalmát apróra zúzzák, majd szántáskor visszakerül tápanyagként a földbe.
Néhány forduló után a kombájn kiüríti a magtartályát.
Motor teljes fordulaton, a cső teljes átmérőn pár perc leforgása alatt a pótkocsira ömleszti a frissen levágott árpát.
Képes mérni szemveszteséget, nedvességtartalmat, gps segít a táblatartásban.
Természetesen minden kornak meg van a maga szépsége. Az, hogy melyik kor nehezebb, döntse el mindenki. Egy gép a 9 hektárt durván 2-3 óra alatt kényelmesen levágta. Jöhet a következő munkafolyamat. A régi képekért köszönet a varkeszo.hu oldalnak. Önnek van aratással kapcsolatos története? Írja meg kommentben.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.